Térdbajok és egy szerelem elhagyása

Helló mindenkinek!

Tudjátok az a jó az életben, hogy sosem unalmas. Ha minden klappol és tök simán mennek a dolgaid akkor számithatsz rá, hogy kedves barátunk közbe fog szólni. Na, hát ez történt most velem is.

Teljesen rendben volt minden az életemmel, jól megvoltam, köszönöm szépen. Aztán egy nap (most jön a mesedélután) elkezdett fájni a térdem és ''kiugrott'' a helyéről. Ezt értsétek úgy, mint egy bokaficamot. Nagyjából érzésre is olyan volt, csak kicsit feljebb, a térdemnél.

(Gyorstalpaló, ha még nem mondtam, több mint 10 éve táncolok modern-kortárst, hobbi és verseny szinten, heti 5-6 órában és eddig semmilyen ízületi vagy egyéb sportból adódó problémám nem volt).
Egészen addig a napig. Azóta többször ''kiugrott'' és rendszeresen fájt, főleg guggolás és lépcsőzés közben. Na, itt jött el az a pont, amikor is tettem egy látogatást a kórházba. Egy térdrögzitővel és egy ''pihentesse pár napig'' mondattal lettem gazdagabb. Nem nagy vagyon, tudom, de több mint a semmi. Gondoltam. Hát nem volt több.

A térdem ugyan úgy fájt, de én mit sem törődve vele tovább táncoltam. Fél év után jöhetett egy kontroll a kórházban, egy másik dokinál. Na, innen már műtétre lettem küldve. Gondolhatjátok, jól be voltam tojva. De nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy talán létezik barátságosabb megoldás, így hát kutakodtam egy kicsit, ismerősöknél, barátoknál, akik már túlestek a műtéten, stb. A lényeg, hogy mindenkit kifaggattam.

És valaki mondott egy nevet és egy telefonszámot. Ez pedig Csiák Gyula doktor úrhoz tartozott, aki egy Fehérvári sportszakorvos (többek között). A következő héten meg is látogattam a doktort aki érdekes dolgokat talált. Kezdve a teljes porckopással a bal térdemen ( igen, ez a rossz térdem). Ezután jött csak a java... Laza szalagok, ''elhasználódott'' térd. Na és a műtét kérdése.

Szerencsémre a doktor úr előállt egy kedvező ötlettel, mi szerint nem kéne kés alá tennem a térdem. A gond csak az volt, hogy ennek feltételei voltak, táncstilus váltás, vagy annak teljes elhagyása. Persze, fel voltam készülve, hogy ezzel előbb-utóbb szembe kell néznem, de legbelül reménykedtem, hogy ezt valahogy elkerülhetem. Sajnos egy szerelemről le kellett mondanom a jövőm érdekében.

Igy hát kés nélkül, de fájó szivvel reménykedtem térdem javulásában. Porcerősitőkön éltem/élek és így, hogy kerülöm a ''kicsavart'' helyzeteket, jól vagyok.

Szóval megéri vajon rögtön kés alá feküdni, vagy egy másik alternativát is kipróbálni? Nekem egyenlőre bejött az alternativ is, meglátjuk egy év alatt mire jutunk.